Mára széles körben elfogadott, hogy bármely faj, így az ember viselkedését is nagyban meghatározza az a környezet, amelyhez evolúciós léptékben alkalmazkodott. Egyre több tudományos bizonyíték szól amellett, hogy a kutyák számos vonatkozásban kisgyermek-szerű társas kommunikációs készségekkel rendelkeznek és ez a háziasítás évezredei során az emberrel megosztott közös környezethez való alkalmazkodásnak köszönhető. Bár a kutya és ember értelmi működése nyilvánvalóan nagyon eltér egymástól, a csoport kutatásainak célja annak feltárása, hogy a kutya és az ember (gyerek) között megfigyelhető „felszínes” viselkedési hasonlóságok hátterében, az értelmi működés rejtett szabályzó szintjein (idegrendszeri aktivitás, hormonális és genetikai szabályozás) milyen hasonlóságok figyelhetők meg. A vizsgálatok során a hagyományos viselkedési megfigyeléseket modern idegtudományi módszerek (agyi képalkotó eljárások, idegrendszeri aktivitás mérése) és a környezeti tényezők génműködésre gyakorolt hatásának elemzése egészíti ki. A kutatás eredményei közelebb vihetnek minket ahhoz, hogy megértsük azokat a rejtett szabályozó folyamatokat, amelyek a kutya és az ember sajátos társas-értelmi képességeinek kialakulásában szerepet játszanak.
Pályázatok
OTKA K 112138 -Kutya és ember társas kognitív mechanizmusainak összehasonlító vizsgálata új módszerekkel.
MTA FIKU -A szociális kategorizáció szerepe a társas tanulási folyamatokban.
OTKA PD 121038 -A dajkabeszédre való reaktivitás összehasonlító vizsgálata kutyán és emberen
Bial Foundation -Az oxytocin rendszer külső ingerekkel való stimulálásának hatása a kutya társas készségeire.
MTA PD -A kutya, mint az autizmus társas-kognitív sajátosságainak modellje
